Autóval Magyarországon és külföldön

Idén nyáron szerettünk volna valami új helyet megismerni, s mivel a Fekete-tenger partján még sohasem nyaraltunk, ezért Bulgáriára esett a választásunk. Persze, aki ismer minket, már régebben olvassa a blogot, gondolhatja, hogy nem az egy hetes befizetett naposparti üdülésről lesz szó, próbáltuk egy kicsit jobban megismerni ezt a különleges balkáni országot.

Utazás

Románián keresztül utaztunk, az új autópályán (A1), ami Lugosig kész van. Autópályadíj: 14 Lej/hét (Nagylak – Arad – Temesvár - Lugos), innen mi a bányavárosok felé vettük az irányt (Resicabánya), hogy megnézzük a híres Bigar vízesést, hazafelé pedig a Duna partján jöttünk, mert szerettünk volna gyönyörködni az Al-Dunában, a Kazán-szorosban. Így a Lugos - Szörényvár szakaszról nincs információm, de szerintem ez a szakasz is teljesen felújított és jól járható, mint a Szörényvártól a határig, Calafatig vezető főút is. Jó minőségű, bár egy kissé forgalmas. Calafat es Vidin között néhány éve adták át az új Duna hidat. Itt van a határátlépés. A híd díja: 6 € vagy 27 Lej hazafelé 12 Leva.

Duna híd, Vidin  - Calafat

Amit nem árt tudni

Bulgáriában az utakra matricát kell venni, nem csak az autópályára, hanem minden útra, vagyis ezt így nem jelenteném ki, hogy mindegyikre, de bárhol előbukkanhat egy tábla, hogy Vignette. Az ilyen táblával ellátott utak általában egészen jól járhatók, de hogy a fizetős szakasznak hol van vége az rejtély, s lehet, hogy haladsz szépen, mikor minden előjelzés nélkül vége a jó útnak, esel kb. 5 centit és egy rómaiak által lerakott kövesúton találod magad. Az egyik házinéninktől érdeklődtünk, hogy tulajdonképpen mire is kell venni ezt a matricát, ő azt mondta, hogy nem hallott még róla, hogy külföldit megbüntettek volna amiatt, hogy nincs, ez csak a bolgároknak kell. Lehet, mi mindenesetre megvettük. (15 Leva/ hét)

Szóval az utak rosszak. Néhol fekete pontos táblával figyelmeztetnek a veszélyre, de ahol nincs ilyen tábla, ugyanúgy előbukkanhat egy nagy gödör, egy kátyú vagy hasonló, esetleg az aszfaltos út egyszerűen elfogy és átmegy kővel felszórttá, szóval nem árt résen lenni. Bár sok helyen építik (például a Vidin –Szófia szakaszon) dicséretes módon és a tengerparti főút is jól járható, az autópályák elég újak és jó minőségűek, csak a kényelmes parkolók hiányoznak róluk, de az ország belsejében az utak nagyon rosszak.

Fekete pontos, veszélyt jelző tábla

Ezen kívül telekamerázták az egész országot, uniós támogatásból. Ilyet még nem láttunk, volt, hogy 4-500 méterenként ott volt a kamera, olyanok, amikkel idén nálunk is elárasztották az utakat, ezt a mi általunk csak pufajkásnak elnevezett táblák jelzik. Az elején tapostuk a féket és káromkodtunk, na nem mintha nagyon mertünk volna száguldozni, de ha az ember ilyet lát már reflexből is fékez, majd úgy kb. a tizedik napon, mikor Romániából utaztunk visszafele, kiszúrtuk a határon, hogy ez nem sebességmérő kamera, hanem a matricát ellenőrzi. Így már értettük, hogy a bolgárok velünk ellentétben, miért nem lassítottak pufajkás őfelségénél. Csak zárójelben jelzem meg, hogy jobb lett volna ezt az uniós pénzt az utak felújítására költeni, mint erre a több ezer kamerára.

Általunk csak pufajkásnak nevezett tábla, ami a trafipaxnak álcázott matricaellenőrzőt jelzi (esetleg forgalomszámláló?)

Az ország különben leginkább Görögországra hasonlít, néhol kissé visszarepít a múltba, de épp ez a különlegessége. Nincs túlfejlesztve, megmaradt a természetessége a tájaknak. Kevés a külföldi az utakon, ők inkább a tengerparti rezortokban találhatók. Ami nekem viszont nagyon hiányzott, a mediterrán érzés. Én azt szeretem a tengerparti országokban, ha ülünk a kocsiban, meglátunk egy jó tengerpartot, megállunk, fürdünk egyet, megyünk tovább, látunk egy éttermet, fagyizót, eszünk egyet. Itt ilyen nincs, a közel 400 kilométeres tengerparton néha- néha pár méterre megpillantottuk a tengert, különben végig egy erdősávban haladtunk, mintha itthon autókáztunk volna egy akácosban. Nincsenek pálmafák, olajfák, leanderek, tengeri illat, semmi, ami a tengerparti érzést felidézné.

A tenger különben kifogástalan. Meleg a víz, a homokos, lassan mélyülő hosszú partok nagyon kellemes pihenést biztosítanak a strandolás és a napfürdőzés szerelmeseinek. Szozopoltól délre, a török határig kissé jobb a helyzet, egészen jó partszakaszokra bukkanhatunk, persze keresni kell és néhol csak földúton közelíthető meg.

Ébredező turizmus

Bulgária rengeteg szép tájjal, jobbnál jobb adottságokkal rendelkezik. A magas hegységeik, Rila, Pirin, Rodope, Balkán nagy tágas medencéket és völgyeket fognak közre, ahol sok-sok napraforgót termesztenek. A szép vidéken rengeteg kirándulóhely, természeti kincs található. A bolgárok maguk szívesen járják az országot, kirándulnak, túrázna, felkeresik  Bulgária 100 turisztikai látványosságát.

Az idegenforgalmi látványosságok változóan jelöltek. A tengerpart közelében, a főbb helyek elég jól kitáblázottak, máshol viszont meglepően nincsenek jelezve. Az ország jelképének tartott és az UNESCO listán is első helyen jelzett kolostorokat alig-alig jelölték, csak már az utolsó métereken.

A belépőjegyek csak egy-egy blokkot takarnak, szóróanyag, prospektus egyáltalán nincs. Térképet is csak a bolgároknak adnak, már, ahol egyáltalán van.

 A szállások mindenhol tiszták és kulturáltak voltak, a szállásadók nagyon kedvesek. Bár a fizetésnél kissé bolgár módon reagálva. Lehet Euróban is fizetni, vagy Levában, ami (egy helyet leszámítva) persze az eurós ár duplája volt, ha viszont visszaadtak, akkor fillérre kiszámították, hogy mennyi jár vissza, még véletlenül sem a duplája.  Az ilyen kis pitiánerkedésen nem érdemes fennakadni.  Az árak különben nagyon barátiak. A nyugati szállásárak feléért már színvonalas helyen aludhatunk, a nyugati árakért pedig egyszerűen tökéletes, tiszta, kényelmes helyet bérelhetünk. A városokban jól beszélnek angolul, a szállásokon mindenhol, különben országrészektől függően. Egyes tengerparti helyeken még magyarul is.

Az ételek finomak, az árak itt is barátiak. A külföldit, akárcsak nálunk szívesen csapják be, az aprót nem adják vissza, ha előre nem kérdezel rá az árra, érhet meglepetés, főleg a turisták által közkedvelt helyeken. Itt az emberek sem olyan kedvesek, mint az ország belsejében, ahol szívesen társalognak, barátkoznak. A közbiztonsággal nem akadt semmi problémánk.

 Az ország tisztaságán, gaztalanításán, csikktelenítésén, a kóbor kutyák helyzetén, a parkolók mennyiségén és minőségén és elsősorban az úthálózaton van még mit javítani.

Nekem nagyon tetszett az érintetlen természet, érdemes még addig felkeresni az országot, míg a tömegturizmus el nem árasztja.

Az elkövetkezendő cikkek Bulgáriai élményeinkről szólnak majd, ha kíváncsiak vagytok, tartsatok velünk!