Autóval Magyarországon és külföldön

Amikor, márciusban olvastam egy cikket arról, hogy a Lago d’ Iseo-n június 18-a és július 3-a között száraz lábbal át lehet sétálni a tó közepén fekvő szigethez, mert építenek rá egy becsomagolt lebegő járdát, rögtön tudtam, hogy valami úton-módon ki kell próbálnom. Június még túl korai a nyaraláshoz és az iskolának is épphogy vége, de sikerült az utolsó hétvégére, a júliusira összehozni.

The Floating Piers

A művészről

Christo , a híres csomagolóművész, bolgár származású, s valószínű egy gyermekkori emléke indította el különös művészete felé. Szülőhelye közelében egy vasútvonal mellett rosszul aratták le a búzát és nehogy a turisták meglássák, milyen fejletlen a mezőgazdaság, nagy ponyvákkal letakarták. Christo hosszú évekig őrizgette ezt a látványt, majd megvalósította álmát és elkezdte művészetét. Becsomagolta már többek között a miami tengerpartot, a párizsi Pont Neuf-ot, a berlini Reichstag-ot. Christo 80 éves, s a 2009-ben eltávozott, szeretett felesége, Jeanne-Cloude tiszteletére hozta létre idei alkotását „ A lebegő gátakat” vagyis „The Floating Piers”-t.

A lebegő rakpart Szent Pál sziget körül

A projekt

220 ezer műanyag kocka összekapcsolásával jött létre a 3 kilométer hosszú, 16 méter széles járda, amit 200 vasmacska rögzít a tó fenekéhez.  Aztán az egészet egy sárga anyaggal becsomagolták, s így egy sárga híd halad át a tavon, Sulzanoból  Monte Isolán található Peschiera Maragloiig, majd ott a tó melletti út is sárga szövetburkolatot kapott, a szárazföldön összesen 1, 5 kilométer járdát borítottak be. A St. Paul szigetecskével szemben újra a tavon sétálhatunk, megkerülve a kis szigetet, amit szintén gátakkal vettek körbe, aztán egy harmadik mólon visszajuthatunk Monte Isolára.

The Floatin Priers, végre elindulhattunk Monte Isolára

A híd túl messze van

 Ki ne kapna kedvet egy ilyen különleges esemény felfedezésére. Mi is nagy boldogan robogtunk a Camonica völgyből a tóparti úton Sulzano felé, mikor  Sale Marasinoba alighogy beérve rendőrök állták el az utat, s egy körforgalomnál felfele irányítottak a hegynek. Gondoltuk eszünkbe sincs felmenni a hegyre, inkább visszafordultunk és megálltunk egy üzlet előtti parkolóban. Ott már többen nézegették a parkolótáblát, amin 2 órás ingyenes parkolás volt feltüntetve. Abban mindenki egyetértett, hogy 2 óra alatt nem fogjuk megjárni az utat, így az újdonsült olasz barátainkra hagyatkozva mégiscsak elindultunk a hegynek.  Intettek, hogy kövessük őket és megérkeztünk a legközelebbi kis utcába, ahol csak egy hely volt, de az olasz hölgy addig rágta a parkolódíjat szedők fülét, míg a saját kertjükben kiszorítottak nekünk is egyet.  Úgy 5-10 perces sétával vissza is értünk kiindulási pontunkhoz, ahol vártunk a kisbuszra, de mivel csak tömöttek jöttek és még megállni sem voltak hajlandók, úgy döntöttünk, hogy gyalog vágunk neki. Közben egy többgyerekes család is csatlakozott hozzánk, akik felfedeztek egy üres kisbuszt, a sofőr szerintem épp befejezte a melót és haza akart menni, de lestoppolták és addig kérlelték, míg hajlandó volt minket fejenként 5 €-ért elvinni a járdához. Apa kicsit morgolódott, hogy szakadjak le az olaszokról, mert így vígan megyünk tönkre, aztán, mikor meglátta a bazi nagy tömeget, ahova be kellett állnunk várakozni, újabb zsörtölődéseket kellett végighallgatni, majd magát ostorozta, hogy volt ekkora őrült, hogy ebbe belement. Egy órát várakoztunk a lazán értelmezett sorban, még jó, hogy a magyar viszonyokhoz szoktunk, egy precízebb országbeli szerintem még most is ott álldogál. S lőn csoda, végre odaértünk és ráléphettünk a csodálatos építményre! Szavakba nehéz önteni, hogy mennyire klassz volt!!!! Mintha egy vízágyon gyalogoltunk volna, ahogy lépkedtünk lehetett érezni a víz mozgását a lábunk alatt. A környezet pedig egyszerűen lélegzetelállító. Körben magas hegyek, a sötétkék vízen átfutó sárga út. El is kezdtük énekelni Óz dalát (na, jó ne túlozzunk én inkább „szavaltam”).

A 16 méter széles, sárga anyaggal bevont járda

A biztonságra nagyon ügyeltek. Mindkét oldalon fiatal felügyelők sétáltak és aki 2-3 méternél közelebb ment a széléhez, rögtön visszatessékelték. Ők osztogatták a szóróanyagot is, még egy sárga szövetdarabot is kaptunk emlékbe. Amikor átértünk Monte Isolára beültünk egy árnyas kertbe fagyizni, majd indultunk tovább, a sárga úton a következő mólóhoz. Itt szerencsére már nem volt olyan nagy a tömeg és sorban állás nélkül haladhattunk tovább.  A nyílt vízen leguggolva, vagy ülve még jobban érződött a járda hullámzása, nem is mertünk túl sokáig heverészni, nehogy tengeribetegek legyünk. Volt vagy 40 fok meleg, jó lett volna megmártózni, nagyon vonzott a hűsítő víz, de az őrök résen voltak, senkit nem engedtek közel a széléhez. Aki megkérte, annak a sapkáját viszont szívesen bevizezték. Láttunk egy jópofa kutyát is, ami két lábon ugrált a víz felé, rángatta a gazdáját a pórázzal, biztos már nagyon melege volt és szeretett volna fürdeni egyet.

A becsomagolt gáton babakocsival is átkelhetünk

St. Paul sziget előtt kettévált a járda. Ez egy magas, kerítéssel körbevett sziget, tetején óriási szögekkel, nem lehet bemenni. Csak egy kapuja van. A kerítés körül szintén kiépítettek egy úszó mólót, aminek a kerítés melletti körülbelül fél méteres részét alulról behálózták, így itt le lehetett ülni és belógatni a lábakat. 

Láblógatás biztonságosan Szent Pál sziget falainál

A biztonság 100 százalékos volt. Figyeltek az őrök a járdán, a levegőben helikopterek is el-elrepültek, gumicsónakos mentősök is készenlétben álltak, ha valaki esetleg rosszul lenne. Az épület árnyékos részt is biztosított, itt pihengetett mindenki, mielőtt visszaindult volna.

Eddigre kellőképpen el is fáradtunk, úgyhogy visszafelé már alábbhagyott a lelkesedésünk és a meleg is fokozódott. Ezért elhatároztuk, hogy  Sulzanoba már nem a járdán megyünk vissza, mert onnan még nagyon messze van a kocsi, hanem keresünk egy hajót Sale Marasino-ba.  Persze  az oda tartó hajó a sziget legészakibb pontjáról indult, mi meg épp a legdélebbin voltunk, de még így is szimpatikusabb volt, az addigra már árnyékba került sziget keleti oldalán sétálni, mint a túlparton a tömegben a napon. Így átsétáltunk a következő településre Carzanoba, ahonnan áthajóztunk Sale Marasinoba. Itt még kb. fél órás séta következett vissza a kocsiig. Áldottuk olasz barátainkat, akik kiharcolták ezt a közeli parkolót és nem kellett még egy csomót kutyagolnunk fel a hegyre.

Carzano

Bár nem szeretem a tömeget és a több, mint 10 kilométeres kutyagolás a hőségben kissé kifárasztott, mégis nagyon boldog vagyok, hogy részese lehettem ennek a különleges eseménynek és láthattam ezt a festői vidéket, amiről korábban nem hallottam, de érdemes máskor is meglátogatni. Néhány szó a környékről:

Iseo-tó

Lago d’ Iseo Lombardiában található, Brescia és Bergamo közelében, a Comoi- és a Garda-tó között. A kicsiny, keskeny,  hegyek által védett tó  290 méter magasan fekszik, területe: 65 km², hosszúsága: 14 km, szélessége: 4 km, átlagos mélysége: 150 méter, de van, ahol eléri a 290 métert is.  A tóban több sziget is található, a legnagyobb Monte Isola, ami nem csak az Iseo-tó, de egész Európa legnagyobb, lakott, tavi szigetének számít. A kisebb szigetek némelyikén villák épültek és magánszigetként működnek, csak távolról lehet őket megcsodálni.  

Visszanézve Sulzano felé Monte Isolaról

Monte Isola

A legnagyobb sziget, hajóval érhető el a szárazföldről. Sulzanoval szemben Peschiera Maraglio terül el (ide futott be a „becsomagolt gát”) Ez egy régi kis halászfalu, helyes szűk, hegyre felfutó utcácskákkal, szép kertekkel. Autóközlekedés nincs (1-2 kivétellel, mentő, rendőrség, polgármester). A helyiek is motorral vagy kerékpárral járnak.

Monte Isola

Innen két úton lehet bejárni a szigetet. Az egyik a part mentén fut végig, dél felé indulva Sensoleba jutunk, ahol egy  tizenötödik századi erődítmény  az  Oldofredi (később Martinengo)erőd található, szemben látszik a kis  St. Paul sziget, majd északra fordulva, a hegyre felkapaszkodva, a sziget nyugati oldalán Menzino, majd egy kis  falu Sinchignano , egy kis tizenhetedik századi templommal , majd Siviano , a Városházával és , a Martinengo toronny al található.  Lefelé, a kikötő felé a Villa Ferratahoz érkezünk.  Az északi parttal szemben a kis Loreto sziget látszik, rajta egy tizennegyedik században épült kolostorral, ami jelenleg egy villa. Az út ezután leereszkedik Carzanoba , aminek több kikötője van, innen indulnak a hajók  a szárazföldi településekre, mint például Lovere, vagy ahova mi is igyekeztünk Sale Marasino.

Martinengo erőd

A másik út a sziget közepén halad észak felé, keresztül a hegyen. A csodálatos panoráma érdekében érdemes felmászni Senzanoba.

Isola s.Paolo

Szent Pál-sziget

A Szent Pál sziget jelenleg magánkézben, a Beretta család tulajdonában van. Eredetileg egy tizenegyedik századbeli kolostor volt itt, amit később villává alakítottak. A sziget nem látogatható, így nagy megtiszteltetés, hogy a tulajdonosok megengedték a körbecsomagolását, s ezzel, ha csak kívülről is, a megközelítését.

 Szent Pál-sziget, a villa

 A művészről és a projektről   itt  tudhatsz meg többet és képeket is láthatsz a járda építéséről.