„Az autópálya azt jelenti: menj tovább, nincs semmi látnivaló. Azoknak a bolondoknak van, akik a leggyorsabban akarnak eljutni egyik ponttól a másikig. Mi nem geometriát tanulunk, hanem utazunk. Találj szép kis utakat, hogy mindent látni lehessen.” ( Eric-Emmanuel Schmitt )
Olaszországba tartottunk, immár sokadik alkalommal, mert az egyik legkedvesebb országom és ha tehetném minden évben eltöltenék itt pár napot. Idén az északi tájak: a Dolomitok, Dél Tirol, Lombardia meglátogatását terveztük be néhány világörökségi helyszín, egy különlegesség és a gyermekünknek szánt vidámparkozással fűszerezve. Többször utaztunk már az osztrák és a szlovén autópályán is átrobogva,ezért most úgy döntöttünk, hogy Maribornál elhagyjuk a pályát és Ausztria déli határvidékén a GPS-re hagyatkozva kisebb utakon közelítjük meg a legendásan szép 111-es utat, ami aztán az olasz-osztrák határhoz vezet. Aki szeretne csodálatosan rendbentartott szőlőhegyeken, kanyargós, egyre magasabbra törő hegyi utakon haladni, kövesse példánkat, akinek viszont sietős az útja menjen inkább az autópályán.
Maribornál letérve a pályáról a Sentilj – Spielfeld határátkelőhöz jutunk, amiről az utóbbi hónapokban igen sok szó esett migráns ügyben. Teljesen szép, tiszta, gondozott a környék nincs nyoma semmiféle lezárásnak, megállás nélkül haladhattunk át a határon. Innen a szőlőhegyek, bájos kis települések (Arnfeld, Oberhaag ) között haladva, hamarosan újra a szlovén határhoz érkeztünk. Ezen kissé meglepődtünk, de aztán érdeklődve nézegettük merre is járhatunk. Nagyon izgalmas volt ez a határokon ide-oda utazgatás. Egy ideig a Dráva völgyében haladtunk majd Dravogradnál átkeltünk rajta és hamarosan újra Ausztriában találtuk magunkat. Villachtól kissé nyugatra kezdődik a 111-es út. Itt még Karintiában járunk, majd Untertilliach előtt átlépünk kelet-Tirol tartományba. Ez az üt valóban gyönyörű. Alpesi legelők, festett házikók, kápolnák, faragott szobrok, malmok, pajták láthatók útközben. Ahogy közeledünk az olasz határhoz, egyre keskenyedik az út, egyre jobban bekeveredünk, a magas hegyek közé. Silliennél átlépjük a határt és néhány kilométer után megérkezünk San Candidoba.
San Candido igazi kis dél-tiroli városka. Keveredik az olasz és osztrák hatás. Eszünk egy igazi olasz fagyit és jó nagyot sétálunk, nem árt megmozgatni elgémberedett tagjainkat.
San Michele plébániatemplom
Bár a templom román stílusban épült a 12. században, az 1700-as években átalakították és a barokk hatás lett a meghatározó a belső tér pazar díszítése,a rokokó stílusra emlékeztet. Elmondhatjuk, hogy ez az egyik legszebb templom Dél- Tirolban.
A városkából lenyűgöző kilátás nyílik a Dolomitok Tre Cime, Hármas Orom csúcsaira.
San Candidot elhagyva tovább kanyargunk az ormok között. Előbb elhaladunk a Dürrensee mellett, majd megérkezünk Corina d’ Ampezzoba.
Dürrensee
Cortina d’ Ampezzo a környék leghíresebb üdülőhelye, sokkal nagyobb, mint San Candido. (nekem San Candido sokkal jobban tetszett)
A Falzerego hágón áthaladva, a Nagy Dolomit úton kanyarogva, völgybe le és hegyre fel, érkezünk Val Gardenaba, vagyis a Gardena völgybe, a fafaragásairól híres St. Christina településre, ahol a 3138 méter magas Langkofel látványával tértünk nyugovóra.
Dolomitok
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.