Kirándulás Frízföldre. Gát, gát, gát...
Utunkat észak felé vettük az autópályán és hamarosan elérkeztünk a Den Overnél található szivattyúrendszerhez. Itt kezdődik a nagy gát, az Afsluitdijk, amely a korábban tenger, jelenleg édesvizű tó, az IJsselmeer és a Waddensee vizét választja el egymástól. Két végén szivattyú- és zsiliprendszer található, s közte kb. 30 kilométer hosszan fut a gát, az autópályával.
Afsluitdijk
A Watt tenger jelenleg az Unesco örökség része. Sajnos nem sok látszódott belőle, mert igen párás volt a levegő, mintha egy földreszállt felhőben sétálgattunk volna.
Waddensee
A gát közepe felé egy kilátótorony található, parkolóval és felüljáróval, így a pálya mindkét oldaláról körülnézhettünk.
Afsluitdijk, A munkás építi a jövőt, háttérben a kilátó
Itt áll Lely szobra is,( ő volt a mérnök, aki az egész lecsapolást és a zárógát építését megtervezte).
Egy kis szabadtéri kiállítás keretében tájékozódhattunk az építkezés különböző fázisairól.
A túloldalon Frízföld várt ránk.
Harlingen a közelben található nagyon bájos kisváros. Kikötőjéből indulnak a hajók a Fríz szigetekre, csatornáikon vitorlások, motorcsónakok horgonyoznak. A kikötő érdekessége, hogy csak egy gát (újból és újból) választja el a síneket a víztől. Különleges látvány, ahogy az egyik oldalon épp befut a vonat, míg a másikon a hajók vitorlái láthatók. Ahogy ott ámuldoztunk meg is szólított minket egy helybéli Úr ,s ahogy a szavaiból próbáltuk kivenni ,valahogy tudják szabályozni, a vízszint emelkedésével megemelnek valamit és így nem önti el a vonatot a tenger árja. Nagyon büszkén mesélte.
Látnivalói közül még megnéztük a régi városházát az óratoronnyal, a jópofa kontyos - házakat, a kikötőépületeit, a világítótornyot. Nagyon hangulatos. Tetszett!
Harlingen
Harlingen, a régi kiktő
Harlingen, óratorony
Itthon olvastam, hogy különleges sportot űznek errefelé, mégpedig az iszapgyaloglást,’Wadlopen’-t. Bár még csak április volt és időnk sem lett volna egy közeli szigetig elkutyagolni, azért bedobtunk pár gumicsizmát a kocsiba, hogy egy kicsit dagonyásszunk. Ahogy azt a mediterrán vidékeken edződött magyarok elgondolják… Autókázás, tengerpart, kis dagonya, aztán mehetünk is tovább… Nem, nem! Itt nem lehet csak úgy tengerpartot találni, itt külön keresni kell. Bár sejti az ember, hogy hol lehet, de mégsem láthatja, mert mindenhol gátakkal védik a területet a víz betörése ellen. Próbálkoztunk egy kicsit, aztán sárdagasztás helyett, inkább következő úticélunk felé vettük az irányt a tükörsima földeken legelésző jószágok között.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.