Nagy lelkesedéssel beszéltem rá a társaságot, hogy menjünk el hétvégén Eresztvénybe (Salgótarján), mert ott valami különlegesen izgalmas látványban lesz részünk. Ez a program megelőzte nálam az „Uniós Fejlesztések Nyílt Napját” is, pedig ott igazán sokféle lehetőség közül választhattunk volna országszerte.
Az ígéretes, díjnyertes ötlet, tuti jó képpel illusztrálva, viszont kihagyhatatlannak tűnt.
Land Art magyarul tájművészet, a táj képébe való beavatkozást jelenti mesterséges úton, tehát valami műalkotást hoznak létre a természetes közegben. ( Bővebben a fűbe nyírt képekről.)
Így hát elindultunk. Úgy 130 km megtétele után meg is érkeztünk Eresztvénybe. Meglepetésünkre elég kihalt volt a vidék, azt hittem majd ott kell tolonganunk, hogy lássunk valamit. Ennek tulajdonképpen örültünk, úgysem szeretjük a tömeget. A tó partján lévő kis étkezdében érdeklődtünk a sípálya felől. (Szokásos hitetlenkedő kifejezés, amit már többször tapasztaltunk, amikor valami kuriózumra leltünk.- Mi a fenének keresnek az emberek nyáron, egy, amúgy már télen sem működő sípályát ???) Ez kissé meglepett, különösnek tartottuk, hogy egy kb. 5 fős településen nem is hallottak az egyedülállónak számító műalkotásról.) Az útbaigazítás tökéletes volt, így néhány perc múlva ott álltunk egy iszonyatosan lepukkadt épület előtt. Ez a régen szebb időket látott Dornyay Turistaház maradványa volt. ( Igazán kár érte!) 1935-től működött, ki tudja meddig???
Mellette indul a kis turistaút, fel Salgó várához. A parkoló jobb oldalán a Bodzfás kút található, jó állapotban lévő padokkal. S utána a fák mögött ott a várva várt sípálya. A térdig érő gazban egy fűnyíró szélességű lenyírt sáv vezetett fel az egykori pálya tetejéig és néhány (7-8) hasonló széles, fekvő. Ez volt a mű. Csak álltunk és néztünk a tűző napon, míg el nem hangzott a várt kérdés: -Ezért jöttünk ide? Aztán elkezdtük találgatni, hogy mi a csuda is lehet ez. Én valami magyaros mintára gondoltam, régi magyar címer, de felmerült még az agancs, a fenyőfa, családfa, sőt a 7 ágú gyertyatartó is. Kissé csalódottan csináltam néhány képet, s azzal nyugtattam magam, hogy a Nazca vonalakat is csak repülőről lehet kivenni.
Meglepő módon fényképről még jobban kivehető, mint élőben (és a térdig érő gazos fű sem látszik). Nagyon ismerős, tartom magam a magyar motívumhoz…
Ennyit a Land Artról.
Visszamentünk az eresztvényi kis tóhoz és a patakocska mellett kirándultunk egy jót. Több hangulatos kis ösvény áll a látogatók rendelkezésére, s feltétlenül érdemes a 2 várat is meglátogatni. (Salgó és Somoskő)Elhaladva Matussek Vencel és Fischer Antal emlékműve mellett (ők fedezték fel a barnaszenet 1766-ban) a Várberek-patak völgyében haladtunk.
Távolabb egy emléktáró is látható.
Hazafelé még néhányszor meghallgathattam, hogy honnan szedem ezt a sok hülyeséget… Nem tudom legközelebb miként vegyem rá a többieket, hogy újra errefelé jöjjünk, pedig még a Zenthe Ferenc Emlékparkot meg sem néztük…
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.