Sveti Vlas és Elenite a Napospart északi részén terül el. Tulajdonképpen összeépült vele, nevezhetjük a folytatásának is. Másfele már nem tudtak az építkezésekkel terjeszkedni, ezért kezdték meghódítani az öböl északi oldalán húzódó hegy lábát. Itt modernebb és újabb üdülőkomplexumokkal találkozhatunk. Itt láttuk először a sorompós rendszert, ami aztán később mindenhol megtalálható. A Cape Eminéhez indultunk kirándulni, de rájöttünk, hogy a parti út az üdülőkbe torkollik, nem lehet továbbmenni. Kénytelenek voltunk a visszamenni és a főutat választani, át a hegyen.
Cape Emine
A Balkán-hegység legkeletibb pontja. Itt éri el a Fekete-tengert és ez a választóvonal a déli és az északi tengerpart között. Az Irakli természetvédelmi terület része. Szerettük volna megnézni a 60 méter magas függőleges sziklát, ami maga a fok és a körülötte kiálló többi kőformátumot és a világítótornyot, de bevallom őszintén feladtuk. A főútról körülbelül 40 kilométer megtétele után lefordultunk. Itt még jó néhány kilométert aszfaltozott úton haladtunk, ami aztán elfogyott és egyre rosszabb minőségű murvás útba torkollott. Megtettünk még vagy 4 kilométert, aztán, mikor az előttünk haladó autók sorra visszafordultak, mi is megálltunk és úgy döntöttünk, hogy a 10 százalékos emelkedőn, a bazi nagy gödrökkel tarkított földúton nem biztos, hogy vissza is tudunk majd jönni, ezért nem mertünk leereszkedni. Ezen a partvidéken is látni érintetlen természetet, csak kissé nehéz megközelíteni, csak az próbálkozzon, akinek terepjárója van, vagy nagyon jól bírja a kocsija a strapát.
Ez itt az út, még lovak is ácsorognak rajta
Távolban az Emine - fok, a lakóautó lemerészkedett
Várna
Ezután Várnába mentünk. Innen körülbelül 80 kilométerre található város Bulgária harmadik legnagyobb városa. Kissé nehézkesen találtunk parkolóhelyet, de fizetni nem kellett érte, mint ahogy a tengerparti parkolókat kivéve, máshol sem az országban. Végigsétáltunk a sétálóutcán, megnéztük a templomot. Érdekesek a templomokban kialakított „szellőző berendezések.”Lehet gyertyát gyújtani és a füstelvezetést egy nagy cső beépítésével oldották meg, ami aztán mindenen keresztülhalad, nem kímélve a freskókat, ikonokat. Fő a biztonság.
Aztán megnéztük a Római fürdő maradványait. Ez Várna egyik legértékesebb látnivalója. A Balkán legnagyobb és Európában a 4. legnagyobb ilyen római kori épület, amit a 3. századig használtak is. Odessos fürdője tényleg megér egy látogatást.
Várna, Román fürdő
Utána a tengerparti parkba mentünk. Ez egy több kilométer hosszú park, sétautakkal és ingyen homokos parttal. Itt megnézhetjük a Tengerészeti múzeumot is különböző hadászati berendezésekkel.
Kinéztem még a Várnából kivezető úton, már majdnem Szent Consttantin és Helena üdülőnél található Evksinogradi nyári királyi rezidenciát is, ami a Bolgár Idegenforgalmi Hivatal szerint látogatható, de fegyveres őrök állták el az utunkat és mindenáron el akartak küldeni. Majd végül kiderült, hogy csak előre bejelentkezve lehet, csoportosan meglátogatni. Kezünkbe nyomtak egy kis cetlit, amin volt valami honlapcím, ahol be lehet jelentkezni, de minimum 4 napot kell várni a látogatásra. A cetlit persze rögtön el is hagytuk, de különben sem volt szándékunkban visszamenni.
Utána az Aladzsa kolostorba nem jutottunk még be, ez a leghíresebb sziklakolostor a környéken. Sok volt a látogató, pedig tatarozták és nem lehetett bemenni csak a parkba, illetve a kis múzeumba. Erről lemondtunk. Úgy tűnt ez nem a mi napunk, így inkább Balcsik felé vettük az irányt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.