Következő állomásunk Plovdiv volt. 3 év múlva ez a város lesz Európában a kultúra fővárosa és ez nem véletlen. Valóban megérdemli ezt a címet. Nagyon pozitív benyomást keltett bennünk. Mindenki beszélt angolul, akivel valamilyen módon kapcsolatba kerültünk, az utcán várakozó taxistól kezdve, a tizenéves kisfiúig, aki olyan előadást tartott nekünk a zenélő szökőkútról, hogy leesett az állunk, egészen a kis maszek boltosig, akinek a fia Londonban tanul filmezést. Mindenki barátságos, szívesen mesél, társalog. Sok a külföldi is, rengeteg magyar hangot is hallottunk.
Plovdiv az ország második legnagyobb városa,s egyben Európa legrégebbi települései közé tartozik. A gyalog is könnyűszerrel bejárható belvárosi és óvárosi részeken számos trák, római és bizánci emlékkel ismerkedhetünk meg.
A modernebb városrész központja a (Központi) Central tér. Innen sétálóutcákon keresztül, modern üzletek és kiülős éttermek között juthatunk a Dzsumaja térre a hasonló nevű mecsethez az 500 éves török uralom egyik legépebb műemlékéhez. 25 méter magas minaretje messzire látszik.
Innen nem messze található a Római körszínház, ahol manapság is tartanak előadásokat.
Az óvárosban rengeteg újjászületés kori épület található, kellemes bolyongani az ódon utcácskákon. Akinek kedve van a Nebet Tepe fellegvár romjaihoz is felkapaszkodhat.
Estefelé, mikor a hőmérséklet kellemesebbé válik a sétálóutcák és a közeli Szimeon cár parkja megtelik. A parkot és a szökőkutat csodálatosan kivilágítják, hangulatos, romantikus sétákat lehet tenni az apró lámpácskák között. El is lepik a fiatalok az egész környéket.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.