Gyadai Tanösvény
Mindig is szerettünk kirándulni, leginkább térképpel felszerelkezve a saját utunkat jártuk. Aztán elérkezett a tanösvények ideje. Leginkább azért kaptunk rá, mert itt általában körtúrán (inkább kiránduláson) vehetünk részt, s nem kell attól tartanunk, hogy mire „észbekaptunk”, a kocsit hol is hagytuk , hulla fáradtan, egy nyűgös gyerkőc nyugtatgatásával, vissza kell még botorkálnunk a kiinduló ponthoz. A tanösvények többé-kevésbé jól karbantartott, pihenőkkel ellátott, nem túl hosszú utak, hétvégi kikapcsolódásra teljesen alkalmasak. Az már csak ráadás, hogy a táblák segítségével csomó információhoz juthat, aki erre is fogékony.
Az eddig meglátogatottak közül eddig ez volt a legkülönlegesebb. Itt valami egészen fantasztikus élményben lehet része a kirándulónak:
A Börzsöny és a Cserhát találkozásánál fekszik a Naszály-hegy, Budapesttől kb. 40 km-re található, autóval az M2 úton közelíthető meg, Szendehely-Katalinpuszta végén, kell jobbra lehajtani (tábla is jelzi). Rögtön a lehajtónál lehet parkírozni, de pár száz méter megtétele után a látogatóközpontnál is lehet hagyni a kocsit.
Sajnos a játszótérért fizetni kell, ezt nem szeretem, mikor a gyerekes szülőket kellemetlen helyzetbe hozzák, vagy enged a „zsarolásnak”, vagy egész nap gyermeke lógó orrát nézi, hogy nem mehetett be. (összességében ez az egy, amit negatívumként említhetek)
A tanösvényt a váci önkormányzat, az Ipoly Erdő Rt. Váci Erdészete és a Budapesti Corvinus Egyetem Tájvédelmi Kara közös erővel hozta létre.5 km hosszú, bejárása nekünk picivel több, mint 3 órát vett igénybe. 13 állomása van, ahol megismerkedhetünk a környék természeti érdekességeivel. A nagy állomások közötti kisebb méretű táblák további hasznos tájékoztatást adnak a területen élő madarakról, növényekről, odúkról. A zöld T mindenhol jól látható, nem lehet eltévedni.
Persze eddig semmi különlegesség nincs a dologban egy tanösvény általában mindenhol ezt hívatott nyújtani. Itt viszont úgy alakították ki, hogy a terep nyújtotta lehetőségeket kihasználva és továbbgondolva, egy igazi kalandos kiránduláson vehetünk részt.
Kabalafigurája Hangya-Dani, több helyen kifaragva is találkozhatunk a jópofa figurával.
Egy kis tó ( tó körül a legkisebbek számára külön „kis tanösvényt” hoztak létre) mellett indul az utunk, hegynek felfelé, majd kanyarog jobbra- balra, le és fel, kis hidakon kelhetünk át a Lósi patakon, aztán újra fel az erdőbe, majd le, keresztül az ösvény nevét is adó Gyadai réten.
Itt egy kis fa kapun keresztül már meg is érkezünk a mocsáron átívelő pallósorhoz, így száraz lábbal kelhetünk át az ingoványon.
Az Óriások-pihenőjénél, nem árt egyet szusszanni, mert a billenőhídon, majd a taposórönkökön átkelve újabb emelkedő vár ránk. Mikor már épp kezdünk beleszokni a szuszogásba, elérkezünk a talán legérdekesebb látványossághoz, a függőhídhoz (kaland szempontjából ötöst érdemel). Acélsodrony tartja,” hossza 23 méter, szélessége 1 méter, a szerkezeti magassága („korlátja”) 1,2 méter. A járópadlózat 7 centiméter vastag tölgyfából készült. A gyalogos függőhíd 2 méternyit belóg, az átívelt nyiladék legnagyobb mélysége 8 méter.”
Átkelve még egy kis emelkedő, majd lejtmenet és már vissza is érkezünk a látogatóközponthoz.
Első, bemelegítő, tavaszi kirándulásnak nagyon jó és hangulatos volt, kellemesen el is fáradtunk. Sajnos kissé sáros volt az út, így a rönköknél vigyázni kellett, hogy ne csússzon ki alólunk a „talaj”, s a végén az eső is eleredt, de mindenképp ajánlani tudom, s nem csak gyerekkel.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.