Autóval Magyarországon és külföldön

Borjád - Sárszentlőrinc - Simontornya – Ozora – Dég

1.Borjád, Sárszentlőrinc

Petőfi méhes, söréttorony, Lázár Ervin Emlékház

 „2012 szeptember 15-én megnyitották Sárszentlőrincen a Lázár Ervin Emlékházat.” Olvastam nagy boldogan a hírt, s rögtön elhatároztam, hogy ezt meg kell néznünk. Kis nyomozásba kezdtem, hogy tulajdonképpen , hol is található pontosan ez a település és boldogan vettem észre, hogy  a Mezőföldön. Már régóta készültem a vidék meglátogatására. Össze is állítottam egy kisebb útitervet és egy kellemes hétvégi napon el is indultunk. Az M6 autópálya elkészülte nagyban megkönnyíti  ezen déli vidékek megközelítését.

 Paksig hamar le is robogtunk, s a déli kihajtót választva első utunk Borjádra vezetett, ahol a Petőfi méhest néztük meg először. Ezt könnyedén megtaláltuk, tábla jelölte „Petőfi emlékhely”, a kapu nyitva volt, csengő is volt rajta. Elsétáltunk a kúria mellett, nézelődtünk, hogy látunk-e valakit, de sehol egy teremtett lélek. A nyitott ajtón át úgy véltük jelenleg is lakják a házat, zavarogni nem szerettünk volna. Hamarosan elérkeztünk a kis épülethez.

Egy szép nagy udvar közepén található, előtte jobbkéz felől egy Petőfi szobor, a falon koszorúk.

A fejünket jól lehajtva, nehogy úgy járjunk, mint egykor a költő, beléptünk a méhesbe. S, hogy miért is ilyen érdekes ez a hely? Petőfi 1831-33-ig Sárszentlőrincen lakott és járt iskolába. Sass István ott volt osztálytársa, s az ő családjának a birtoka volt Borjádon, s barátságuk Petőfi élete végéig megmaradt. Sass István Pesten a költő családjának orvosa is volt. 1845-ben kétszer is meglátogatta barátját, s élményeit több versében meg is írta. Pl:a gimnáziumi éveket idézve írja a sárszentlőrinci jegyző leányának, Hittig Amáliának ajánlott „Gyermekkori barátnémhoz” című versét, A négy ökrös szekér című versében  pedig Sass Erzsikét örökítette meg a költő. Erről bővebben:

http://members.iif.hu/visontay/ponticulus/rovatok/hidverok/ponori_petofi.html

 Megnéztük a méhest, a szobrot, lesétáltunk a szépen rendbentartott kerten át a Sióhoz. Kellemes, tiszta, csendes, költészetre ihlető hely!!!

 Borjádon még egy különleges látnivaló várt ránk, mégpedig a söréttorony.

Hamarosan meg is találtuk, de itt ért bennünket az első csalódás, bár azt olvastam róla, hogy látogatható, de az oda vezető utat egy rozsdás lánc zárta el, rajta tábla „MAGÁNTERŰLET”, így hosszú ű-vel. Az utcán senki, hogy esetleg érdeklődhettünk volna valakitől a bejutás lehetőségéről. Ez nagyon elszomorított, mert ilyet még életemben nem is láttam, sőt a sörétkészítésről is csak most olvastam először. Igen kíváncsi lettem volna rá.

Szóval, amit megtudtam róla, hogy Tolna megye egyetlen ipari műemléke. 1938 körül Pichler Gusztáv építtette és üzemeltette a saját birtokán, mivel korábban csak külföldről lehetett beszerezni a sörétet.

A toronyban bizonyos magasságból az ott elhelyezett lyukacsos edénybe öntötték a felhevített ólmot, ahonnan az, a mélyben lévő kút vízébe esett, s az esés következtében kis golyókká alakult és megszilárdult.

Ez szerintem roppant érdekes és különleges dolog, s most ebből kimaradtam.

 Így hát továbbindultunk Sárszentlőrinc felé.

Mikor megérkeztünk az emlékházhoz (alig múlhatott dél), sajnos zárt kapukkal találtuk magunkat szemben. „A várja látogatóit” pontosan nem tudni , mit is takar. Egy tábla a ház oldalán ugyan azt jelzi, hogy nyitva a könyvtár nyitvatartási idejében, de hát ugyebár egy könyvtár  munkaidőben tart nyitva, a látogatók, akkor meg nem igazán érnek rá látogatni. Igazán csalódott voltam, s mindezt tetőzte egy kiskorú érdeklődése, akit Mikkamakkával bolondítottunk egész úton.

Nos kedves vándor, ha meg szeretnéd nézni, mielőtt elindulsz, hívjál fel valakit, hogy mennél és érdeklődd meg, hogy érdemes-e lebumliznod.

Kívülről különben szép, az egykori Koszorú kézművesházat hozták rendbe, s a Petőfi Emlékház mellett található, ami természetesen szintén zárva volt, mint ahogy a templom is.

Miért is van itt Lázár Ervin Emlékház? – mivel az író gyermekéveit Alsó-Rácegrespusztán töltötte, majd Felső-Rácegrespusztán és Sárszentlőrincen járt iskolába, sok művében említi is a helyet, illetve feleleveníti az emlékeit.

 Viszont a szederfát megtaláltuk!!!!!! Alsó-Rácegrespuszta, ma már csak puszta, konkrétan szántóföld, de fennmaradt még és védelem alatt áll a „Nagyszederfa”, mely az író több művében is megjelenik. A környéke szépen lekaszálva!  Így „rácegresi és pácegresi” társaságában befaltuk elemózsiánkat, mielőtt tovább indultunk volna Simontornya felé.

Folyt.köv.