2. Simontornya-Ozora-Dég
Simontornya és Sárszentlőrinc között építik az utat, így elég kalandosan érkeztünk meg Simon várához.
Simon Salamon fia volt és 1277-ben egy tornyot építtetett, innen a város mai elnevezése.A várat könnyű megtalálni, jól jelzik és látni is lehet. Nagy boldogságunkra nyitva is volt.Az alsó szinten egy kiállítást nézhettünk meg a vár történetéről, különböző leletekkel, kőmaradványokkal, cserépedényekkel, fegyverekkel. Az emeleteken pedig, festményeket láthattunk, korabeli, majd a felső szinten modern festőktől. Szétnéztünk a toronyból a galambokkal együtt, ott szálldostak, búgtak mellettünk a tetőn.
Következő állomásunk Ozora volt. Ez egy nagyon helyes kis település, szép, tiszta, virágos. Hamar megtaláltuk a várat, ami szintén nyitva volt. Egy része önként másik része vezetéssel látogatható.
A várkastélyt Philippo Scolari, (Ozorai Pipoként vált ismertté) Zsigmond király híres törökverő lovagja építtette. Ő egy firenzei születésű lovag volt, aki nőül vette a vidék urának leányát, Ozorai Borbálát, s aki szülővárosából hívott építészeket, kőfaragó mestereket, így vára az itáliai reneszánsz városi palotákra emlékeztetett.
Nagyon szép a belső tere, s múzeumként működik, érdekes és szép a kiállítása.
A környéke is gondozott, különböző forradalmi emlékművek, székelykapu, különleges virágok teszik hangulatossá az amúgy is jó természeti adottságokkal megáldott települést.
Következő, s egyben utolsó úticélunk a Dégi Festetics-kastély volt. Bár még nyitott kapukkal hívogatott az épület, úgy döntöttünk, hogy belülről egy következő kirándulásunk alkalmával nézzük meg, mert már elszaladt az idő és inkább a parkjában sétálgattunk, pihengettünk. A kastélypark kis szigetén, ahova egy kis fehérre festett fahídon lehetett átjutni áll, a „ Hollandi-ház”. Festetics Pál építtette, a hagyomány szerint azért, mert úgy hallotta, hogy a svájci tehenek teje és az istálló levegője segít leküzdeni a gümőkórt. Így a vörös nyerstéglából, németalföldi stílusban épült ház alsó szintjére istálló került, az emeletén, pedig gyógyult egy fiatal leány a grófi családból.
Szép hely, feltétlenül visszatérünk és belülről is megnézzük.
Polgárdi felé vettük az irányt, ahonnan egy jó fagyizás után, az M7-sen elindultunk hazafelé.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.